KezdőlapCikkekDróntroll

Visszaélés, vagy csak tudatlanság?

UPDATE: a cikk végén elhelyeztünk néhány linket. Ugyanezt a témát feldolgozta több sajtótermék is.

Szokatlan üzleti gyakorlaton alapuló, sokszereplős történetet göngyölítettünk fel, amelynek jóhiszemű óvó nénik, tanácstalan/tehetetlen szülők és egy egyelőre elérhetetlen fotós vállalkozás a főszereplői. Egy olyan különös óvodai fotózást mutatunk be, amelyet több szülő is aggályosnak tart, pedig „csak” néhány csillogó szemű gyermek fotózásáról van szó.

A történet nem egyedi, több települést és több óvodát is érint, a forgatókönyv mindenhol ugyanaz. Az óvodás gyermekek részt vesznek egy előadáson, visszatérő szó az elbeszélésekben a Planetárium. Az előadást követően beállított fotók készülnek a gyermekekről, majd egyszer csak megérkeznek a nyomtatott képek és a gyermekeket ábrázoló ajándéktárgyak az óvodába, ahol a szülők megvásárolhatják a csomagokat.

A hozzánk forduló szülők felháborodtak a kereskedelmi gyakorlaton és az adatvédelmi szabályok semmibe vételén. Vajon igazuk volt? Történt-e hiba? Ezt járjuk körbe.

Tornaóra családlátogatással egybekötve

Tornaóra családlátogatással egybekötve

A digitális oktatásra áttérés miatt az elmúlt hetek slágertémája kétségkívül a diákoktól követelt fénykép- és videófelvételek voltak. Ezen felháborodott a szülők jelentős része, de még néhány diák is. A családunkban érintett diák egyszerűen kijelentette, hogy vállalja az elégtelent, de nem tölt fel magáról az internetre fényképet tornagyakorlat közben, még zárt felületre sem. Mert nem tudja, hogy ki látja, nem tudja, hogy meddig marad ott az a fénykép vagy videó. Mit válaszolhat erre a felelős szülő, aki egészen eddig azt tanította, hogy óvatosan tölts fel képet, mert ami az internetre felkerült gyermekem, az ott is marad?

Kérheti egyáltalán a pedagógus a gyakorlati óra igazolását egy fotó vagy videó feltöltésével?

Megszólalt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a kérdésben, tegnap tette közzé az állásfoglalását, amely teljes terjedelmében itt olvasható

A NAIH állásfoglalása szerint igen, kérhet ilyet a tanár, FELTÉTELEKKEL. A legfontosabb tudnivalókat foglaltuk össze 14 pontban, követve a hatósági állásfoglalást.

Izgalmas a NAIH 2019. évi beszámolója

Hogyan fotózzunk a kórházakban? Miért ne lepődjünk meg, ha fotót készít rólunk az igazoltató rendőr? Miért szükségesek „jelentősebb indokok”, ha az önkormányzatok kamerát szereltetnek fel a székhelyükön?

Közzétette a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a 2019. évi beszámolóját.

Érdemes lapozgatni, megismerhetjük belőle, hogy milyen „fotós” kérdések, problémák merültek fel a tavalyi évben adatvédelmi témakörben.

A beszámoló teljes terjedelmében itt olvasható.

Kedves Kati Néni! Lépjen ki a csoportunkból!

A legtöbb szülőnek meg sem fordul a fejében, hogy az ártalmatlan Facebook-csoportokban foglalkozni kell az adatvédelmi szabályokkal. Pedig kell. Akkor is, ha a személyes adatainkra nem a közös óvodai csoportba vagy iskolai osztályba járó gyermekek szüleinek a beszélgetése jelenti a legmagasabb kockázatot.

Biztosak vagyunk benne, hogy sokan máris tiltakoznak, mert mi lehet a gond azzal, hogy megbeszélik, ki visz sós sütit és ki édeset a sütivásárra? Vagy mi az aktuális házi feladat, mert Pisti épp influenzával nyomja otthon az ágyat. Körülbelül ennyi a funkciója ezeknek a csoportoknak, néha a gyerekek közös fellépéseiről és kirándulásairól képek is kerülnek a privát felületre.

Mutassatok jobb megoldást!

Örökzöld téma a rendezvényfotózás. Sok kérdést kapunk tőletek mi is, amikben arról érdeklődtök:

  • Hogyan tájékoztassátok rendezvényfotózás előtt, alatt, után a résztvevőket a fotózásról?
  • Mennyi tájékoztatás az elég?
  • Mi az, amit biztosan elolvasnak a résztvevők?
  • Életszerű-e többoldalas tájékoztatással sétálgatni fotósként a tömegben?
  • Életszerű-e a bejárathoz egy többoldalas tájékoztatást kihelyezni?
  • Emlékezni fog rá a résztvevő, hogy kihez fordulhat, ha később szeretné töröltetni a felvételeket?

A javaslatainkat nem elméletben gyártjuk. Teszteltük a gyakorlatban a különböző megoldásokat és figyeltük, mások hogyan csinálják. Ahány rendezvény, annyiféle megoldás, ami logikus, hiszen változnak a körülmények is.

Az egyszerű a nagyszerű!

Hogy az emlékfotók valóban emlékfotók legyenek!

Jobban bízom a papír alapú határidőnaplóban, mint a digitálisban, jobban bízom a kézzel írt naplóban, mint a szövegszerkesztőbe bepötyögött sorokban, és jobban szeretem a postai úton küldött képeslapokat, mint a digitálisat.

A mai poszt személyes hangvételű lesz. Arról írunk, hogyan csempésztük vissza a meghittséget, az egyediséget és a BIZTONSÁGOT a családi fotóinkba. (Az alábbi módszer kiterjeszthető más közösségekre is.)

Mások gyermekei

…és a végtelen szülői kifogások.

Ebben a cikkben nem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen veszélyeknek tesszük ki a saját gyermekeinket, ha képeket posztolunk róluk. A bejegyzés végén elhelyeztem néhány cikk linkjét a témában elismert szakértőtől, mindent elmondanak.

Sokkal inkább arra szeretnék kitérni, hogy miért nem fotózhatjuk tetszés szerint MÁS gyermekét, miért nem posztolhatjuk ezeket a képeket, és mennyire TÉVES az általános gondolkodásmód a témában.

Változásban mindaddig nem bízhatunk, amíg a szemléletet el nem sajátítjuk minél többen.