A tömegfelvételről

2019.05.20 Szerző: dr. Richlach Mónika

Objektív hétfő 11/12. rész

Megkérdeztük a fotósokat, egyetértenek-e azzal az állítással, amelyet gyakran hallunk: „Tüntetésen azt fotózok, amit csak akarok, mert tömegrendezvény.”

Meglepetésünkre a válaszadók majdnem fele (49,3%-a) ezt az állítást igaznak tartotta.

Valójában a tömegrendezvényen is mérlegelni kell. Nem fotózhatunk le mindenkit.

Fő szabály: a képmás  elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. (Ptk. 2:48. § (1) bekezdés).

A fő szabály alóli kivétel pontosan: Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén. (Ptk. 2:48. § (2) bekezdés).

Tipikus tömegrendezvények, ahol tömegfelvételek készülhetnek: falunapok, sportrendezvények, kulturális és politikai programok, ünnepségek, felvonulások, zenés, táncos rendezvények, koncertek.

Ezt a kivételt, szabályt sokan félreértik, és azt gondolják, amint egy olyan rendezvényen vesznek részt, ahol sokan vannak jelen, bármit fotózhatnak. A tömegfelvétel értelmezése tényleg nem egyszerű, nem találkozunk minden helyzetre vonatkoztatható zsinórmértékkel a gyakorlatban. Egyéni mérlegeléssel, esetről-esetre történő vizsgálattal lehet megállapítani, hogy tömegfelvételről beszélhetünk-e, vagy sem. Ha tévesen ítéljük meg, vita kerekedhet belőle és végső soron a bíróság mondja ki, jól mérlegeltünk-e. 

A tömegfelvételre nem találunk pontos definíciót, vagyis nincs szabály arra, hogy hány főtől tömeg a tömeg. A bírói gyakorlat nem is a létszámra, hanem az ábrázolásmódra helyezte a hangsúlyt. 

A bírói döntések többször is rögzítették, hogy nem szükséges hozzájárulást kérnünk a felvételen szereplő személyektől, ha összhatásában örökítjük meg az eseményt és senkit sem „emelünk ki” a tömegből. Amint egyéniesítve ábrázoljuk a felvételen szereplő személyt, személyeket, a fő szabály lép életbe, és szükségünk van a hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez.

Legfontosabb megállapítások a tömegfelvétellel kapcsolatban:

• ha a képre pillantva nem az egyének külön-külön hívják fel magukra a figyelmet, hanem mint sokaság vannak jelen, tömegfelvételről van szó;
• az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket;
• önmagában az a tény, hogy a fényképfelvételen nem egy személy szerepel, hanem többedmagával szerepel rajta, nem teszi tömegfelvétellé a fényképet;
• ha utólag szerkesztjük úgy a képet, hogy a tömegfelvételből vágással kiemelünk egy szereplőt, individualizáljuk a képet, tehát hozzájárulásra van szükségünk a kép felhasználásához;
• minden képet/esetet egyedileg kell vizsgálni, „a kifogásolt képek valóban olyan egyéni ábrázolásnak tekinthetők-e”, amelynek nyilvánosságra hozatalához szükséges a látogató hozzájárulása;
• egyéniesített ábrázolásmód esetén a felvétel felhasználása előtt kell rendelkeznem a hozzájárulással, amelyet nem mellőzhetek olyan indokolással, hogy „nehéz” vagy „lehetetlennek tűnik” beszerezni a hozzájárulást.

Figyelem!

Egyik előadásomon elhangzott a hallgatóságtól egy mondat, hogy „de hát két személy, az csoport!” Ez tévedés. A félreértés oka a gyülekezési törvényben található meghatározás lehetett: a gyűlés a legalább két személy részvételével, közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel. Ez azonban nem egyezik meg a tömegfelvétel definíciójával.

A bejegyzés megírásához figyelembe vett források:

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:48. §-a

Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez – Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter; Wolters Kluwer Kft., Budapest 2014, 2016, 2018 (Ptk. 2:48. §-ához)

A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 2. § (1) bekezdése

BH1985. 17.

BDT2007. 1663.

BDT2009. 1962