2021.02.04 Szerző: Mártonné Illés Barbara
Coronavírus challenge, ice bucket challenge, skull breaker challenge, „In My Feelings”/Kiki challenge, fire challenge, extrém szelfi challenge, cinnamon challenge, splash challenge, dezodor challenge, mosókapszula kihívás, fél perc 15 feles kihívás, habanero kihívás, kék bálna és a legújabb, a blackout.
Mi jár a fejemben?
Néhány nappal ezelőtt tragikus hír rázta meg Olaszországot, ahol egy 10 éves kislány halt meg a TikTokon terjedő blackout nevű kihívásban.
A kihívás során bármilyen eszközzel el kell szorítani a nyakat addig, amíg az ember el nem veszti az eszméletét. A történésekről videó készül. Ez a kislány egy övvel fojtotta meg magát.
Egy kislány az életét vesztette. Egy kihívás miatt. Mert azt tette, amit mások kértek tőle. Mert azt tette, amit már mások is megcsináltak, de ők túlélték. Egy kislány meg akart felelni, egy kislány bizonyítani akarta a bátorságát.
Ez a kislány még csak 10 éves volt.
Ennek a kislánynak saját profilja volt egy olyan felületen, ahová a regisztrációs korhatár 13 év.
Nincs értelme vitatni az internet számtalan előnyét és a benne rejlő, az általa rendelkezésünkre álló lehetőségeket, melyek talán végtelenek. Tudjuk, hogy élvezhetjük ezeket a tanulásban, a kommunikációban, a munkában, segítségével bővíthetjük szociális kapcsolatainkat.
De nincs értelme vitatni számtalan hátrányát és a benne rejlő, a rajta keresztül bennünket fenyegető kockázatokat sem, melyek talán végtelenek. Tudjuk, tudnunk kellene, hogy milyen veszélyek fenyegetnek minket a tanulásban, a kommunikációban, a munkában és az online szociális kapcsolatainkban.
Gyermekeink egyre fiatalabb korban, egyre több eszközt használnak online, és az időtartam, amit az interneten, és főleg a közösségi médiában töltenek, egyre nő, játékaikat szintén online játsszák. Önállóan töltenek le és használnak alkalmazásokat, legtöbbször felnőtt, szülői felügyelet nélkül.
Az, hogy felelősségünk van-e szülőként abban, hogy gyermekünket vagy a ránk bízott gyermekeket milyen online hatások érik, kétségtelen. De van-e választásunk?
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szerint „Magyarországon a 9–16 éves gyerekek több mint kétharmada rendelkezik legalább egy közösségi oldalon saját profillal. A felmérések szerint az okostelefonok aránya a gyerekek körében már 80 százalék fölé emelkedett, de a teljes értékű, internetezésre alkalmas táblagépeket is egyre többen használják. [...] Saját bevallásuk szerint a gyerekek csaknem negyede került már kapcsolatba az interneten olyan személlyel, akit korábban nem ismert, közel harmaduk pedig személyesen is találkozott egy-egy ilyen új »ismerőssel«!” [1]
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Kulcs a net világához címmel kiadott tanulmánya szerint „2015 őszén a 7. osztályba járók átlagosan 8, míg a 11. osztályosok 10 évesen kezdtek el önállóan internetezni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének olyanok, akik ennél az életkornál 1-2 évvel korábban, illetve később kezdik el ezt a tevékenységet”.[2]
Van-e joga a gyermeknek ahhoz, hogy online (is) élje az életét, az online térből tájékozódjon, információkat, tudást gyűjtsön, kapcsolatokat tartson és építsen?
A válaszom határozottan: igen, sőt, tekintettel az elmúlt hónapok eseményeire, nemcsak joga, hanem kötelezettsége is lett kapcsolódni az internethez és elérhetőnek lenni.
A felnőttek felelősségével párhuzamosan vannak-e, kellenek-e korlátok, amelyek egy gyerek online és offline élete közötti kapcsolatot kiegyensúlyozzák?
A válaszom egyértelműen: igen.
Számtalan szakma vizsgálja a gyermekeket az online térben érő hatásokat, rizikófaktorokat. Ide sorolható a pedagógia, a pszichológia, a szociális munka, a mentálhigiéné, a jog, a szociológia. Mindannyian a saját szakterületük látásmódja, megközelítése szerint értékelik azokat, de abban egyetértenek, hogy a gyermekek jólléte és biztonsága szempontjából a felnőttek magatartása és részvétele meghatározó.
Gondoljunk csak a családra, mint elsődleges szocializációs színtérre, a nevelési és oktatási intézményekre, mint másodlagos szocializációs színterekre, a mintakövetés jelentőségére, vagy a jog szempontjából vizsgálva a törvényes képviselet ellátására, tevékeny közreműködésre a gyermek jogainak érvényesítése érdekében, konkrétan például a hozzájárulás megadására egy gyermekeknek kínált információs szolgáltatás esetében.
Hol van a megoldás, miben rejlik a jó választás titka, hol húzódik az egészséges határvonal az online és az offline térben töltött idő között?
A válaszom egyértelműen itt is, mint az élet oly sok területén: az arany középút.
Ahhoz azonban, hogy választásunk adekvát és tájékozott döntésen alapulhasson, saját magunknak is tisztában kell lennünk a kockázatokkal, veszélyekkel, fenyegetésekkel, saját jogainkkal és a gyermek jogaival, kötelességeinkkel és lehetőségeinkkel.
Felelős felnőttként jó, ha tudjuk, hogy
„IT biztonsági tippek idegenekről”
és az
„IT biztonsági tippek a jelszóválasztásról”;
Mártonné Illés Barbara
szakvizsgázott szociálpedagógus, HR-tanácsadó, adatbiztonsági és adatvédelmi jogi szakokleveles szakember
[1] https://nmhh.hu/cikk/187272/Szuroszoftverek_a_karos_internetes_tartalmak_ellen_gyerekzar (2021.02.04)
[2] https://www.naih.hu/files/Kulcs_anv_v2.pdf (2021.02.04.)