A közösségi média és a gyerekek

2021.02.04 Szerző: Mártonné Illés Barbara

Coronavírus challenge, ice bucket challenge, skull breaker challenge, „In My Feelings”/Kiki challenge, fire challenge, extrém szelfi challenge, cinnamon challenge, splash challenge, dezodor challenge, mosókapszula kihívás, fél perc 15 feles kihívás, habanero kihívás, kék bálna és a legújabb, a blackout.

A sor soha nem ér véget.

A sor soha nem ér véget?

Mi jár a fejemben?

Néhány nappal ezelőtt tragikus hír rázta meg Olaszországot, ahol egy 10 éves kislány halt meg a TikTokon terjedő blackout nevű kihívásban.

A kihívás során bármilyen eszközzel el kell szorítani a nyakat addig, amíg az ember el nem veszti az eszméletét. A történésekről videó készül. Ez a kislány egy övvel fojtotta meg magát.

Egy kislány az életét vesztette. Egy kihívás miatt. Mert azt tette, amit mások kértek tőle. Mert azt tette, amit már mások is megcsináltak, de ők túlélték. Egy kislány meg akart felelni, egy kislány bizonyítani akarta a bátorságát.

Ez a kislány még csak 10 éves volt.

Ennek a kislánynak saját profilja volt egy olyan felületen, ahová a regisztrációs korhatár 13 év.

Nincs értelme vitatni az internet számtalan előnyét és a benne rejlő, az általa rendelkezésünkre álló lehetőségeket, melyek talán végtelenek. Tudjuk, hogy élvezhetjük ezeket a tanulásban, a kommunikációban, a munkában, segítségével bővíthetjük szociális kapcsolatainkat.

De nincs értelme vitatni számtalan hátrányát és a benne rejlő, a rajta keresztül bennünket fenyegető kockázatokat sem, melyek talán végtelenek. Tudjuk, tudnunk kellene, hogy milyen veszélyek fenyegetnek minket a tanulásban, a kommunikációban, a munkában és az online szociális kapcsolatainkban.

Gyermekeink egyre fiatalabb korban, egyre több eszközt használnak online, és az időtartam, amit az interneten, és főleg a közösségi médiában töltenek, egyre nő, játékaikat szintén online játsszák. Önállóan töltenek le és használnak alkalmazásokat, legtöbbször felnőtt, szülői felügyelet nélkül.

Az, hogy felelősségünk van-e szülőként abban, hogy gyermekünket vagy a ránk bízott gyermekeket milyen online hatások érik, kétségtelen. De van-e választásunk?

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szerint „Magyarországon a 9–16 éves gyerekek több mint kétharmada rendelkezik legalább egy közösségi oldalon saját profillal. A felmérések szerint az okostelefonok aránya a gyerekek körében már 80 százalék fölé emelkedett, de a teljes értékű, internetezésre alkalmas táblagépeket is egyre többen használják. [...] Saját bevallásuk szerint a gyerekek csaknem negyede került már kapcsolatba az interneten olyan személlyel, akit korábban nem ismert, közel harmaduk pedig személyesen is találkozott egy-egy ilyen új »ismerőssel«!” [1]

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Kulcs a net világához címmel kiadott tanulmánya szerint „2015 őszén a 7. osztályba járók átlagosan 8, míg a 11. osztályosok 10 évesen kezdtek el önállóan internetezni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének olyanok, akik ennél az életkornál 1-2 évvel korábban, illetve később kezdik el ezt a tevékenységet”.[2]

Van-e joga a gyermeknek ahhoz, hogy online (is) élje az életét, az online térből tájékozódjon, információkat, tudást gyűjtsön, kapcsolatokat tartson és építsen?

A válaszom határozottan: igen, sőt, tekintettel az elmúlt hónapok eseményeire, nemcsak joga, hanem kötelezettsége is lett kapcsolódni az internethez és elérhetőnek lenni.

A felnőttek felelősségével párhuzamosan vannak-e, kellenek-e korlátok, amelyek egy gyerek online és offline élete közötti kapcsolatot kiegyensúlyozzák?

A válaszom egyértelműen: igen.

Számtalan szakma vizsgálja a gyermekeket az online térben érő hatásokat, rizikófaktorokat. Ide sorolható a pedagógia, a pszichológia, a szociális munka, a mentálhigiéné, a jog, a szociológia. Mindannyian a saját szakterületük látásmódja, megközelítése szerint értékelik azokat, de abban egyetértenek, hogy a gyermekek jólléte és biztonsága szempontjából a felnőttek magatartása és részvétele meghatározó.

Gondoljunk csak a családra, mint elsődleges szocializációs színtérre, a nevelési és oktatási intézményekre, mint másodlagos szocializációs színterekre, a mintakövetés jelentőségére, vagy a jog szempontjából vizsgálva a törvényes képviselet ellátására, tevékeny közreműködésre a gyermek jogainak érvényesítése érdekében, konkrétan például a hozzájárulás megadására egy gyermekeknek kínált információs szolgáltatás esetében.

Hol van a megoldás, miben rejlik a jó választás titka, hol húzódik az egészséges határvonal az online és az offline térben töltött idő között?

A válaszom egyértelműen itt is, mint az élet oly sok területén: az arany középút.

Ahhoz azonban, hogy választásunk adekvát és tájékozott döntésen alapulhasson, saját magunknak is tisztában kell lennünk a kockázatokkal, veszélyekkel, fenyegetésekkel, saját jogainkkal és a gyermek jogaival, kötelességeinkkel és lehetőségeinkkel.

Felelős felnőttként jó, ha tudjuk, hogy

• a gyermekek jogait összefoglaló nemzetközi dokumentum, a Gyermekjogi Egyezmény, az UNICEF weboldaláról „gyereknyelven” is elérhető;
• a gyermekek védelméről szóló rendelkezéseket Magyarország Alaptörvénye is tartalmaz;
• alapvető gyermeki jogokra és azok védelmére vonatkozó rendelkezéseket a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény is tartalmaz;
• az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény védi;
• a személyes adatok védelmét a GDPR garantálja;
• Magyarországon 2014. július 1-jétől valamennyi internet-hozzáférést nyújtó szolgáltató köteles valamilyen gyermekvédelmi szűrőszoftvert a honlapján letölthetővé és használhatóvá tenni az érdeklődőknek;
• Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal segíti a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének munkáját, akik a szülői tudatosítás és a gyermekek védelme érdekében ajánlásokat dolgoznak ki;
• 2020. március 1-től működik a Gyerekaneten.hu oldal, az NMHH szülőknek szóló információs oldala;
• az NMHH az illegális online tartalmak elleni küzdelemben szorosan együttműködik az Országos Rendőr-főkapitánysággal, illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda Kiberbűnözés Elleni Főosztályával,  2012. óta a gyermekek online szexuális kizsákmányolása ellen küzdő nemzetközi szervezetben, az INHOPE-ban is (International Association of Internet Hotlines) dolgoznak, és jogsegélyszolgálatot működtetnek a neten talált jogsértő tartalmak gyors eltávolítása érdekében, azzal a céllal, hogy a gyermekek minél kevesebb káros tartalommal találkozhassanak az interneten;
• az NMHH oldalán elérhető egy, a szülőknek szóló tájékoztató ÉRTSEN A GYEREK NYELVÉN! címmel;
• szülő és gyermek is hasznos tanácsokat kaphat az internetes zaklatásról a szintén az NMHH által működtetett oldalon;
• a biztonságosabb internethasználat érdekében az NMHH adta ki azt a listát is, amely ajánlott szűrőszoftvereket tartalmaz;
• a kiberbiztonsági tudatosság növelése, valamint a kibertérben megjelenő fenyegetések széles körben történő megismertetése érdekében, 2016 óta, a Nemzeti Kibervédelmi Intézet (NKI) közreműködésével Magyarország is minden évben csatlakozik az európai kiberbiztonsági hónap elnevezésű kampányhoz, melyet az ENISA (The European Union Agency for Cybersecurity) koordinál;
• az NKI YouTube-csatornáján számos, gyermekek számára is érthető, kibertudatosságra nevelő kisfilm érhető el, például az

„IT biztonsági tippek idegenekről”

és az

„IT biztonsági tippek a jelszóválasztásról”;

• az NKI honlapján a digitális játékok biztonsági és adatvédelmi kockázatainak csökkentésére vonatkozó tanácsok is olvashatóak;
• 2015. óta buzdít tudatos digitális viselkedésre a Hintalovon Alapítvány;
• a Hintalovon Alapítvány és az Önszabályozó Reklám Testület ajánlást adott ki a reklámszakma valamennyi szereplője számára a gyermekek alapvető jogainak és szükségleteinek tudatosítása céljából, annak érdekében, hogy a gyermekek bevonása a reklámokban átgondolt, a gyermekjogokat szem előtt tartó folyamattá váljon, és megfogalmazza, elfogadtassa és széles körben elterjessze a közösségimédia-felületeken önálló reklámtevékenységet végző, illetve a mások (jellemzően szülő) által reklámtevékenységbe bevont 18 éven aluliakra vonatkozó minimumszabályokat, ezzel hozzájáruljon a „gyermekbarát” és gyermekközpontú iparági környezet megteremtéséhez;
• a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat az európai Safer Internet Programban (SIP) tudatosság-növelő központként, forródrótként (hotline) és konzorciumvezetőként dolgozik azért, hogy az országban minél több internethasználó böngészhessen biztonságos körülmények között;
• a Digitális Jólét Program gyermekvédelmi divíziójának szakértői által készített, az online médiakörnyezet lehetőségeiről és kockázatairól szóló tájékoztató érhető el a Digitális Gyermekvédelem honlapon;
• A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság oldalán a közösségi oldalakon megosztott tartalmakkal kapcsolatos tájékoztató érhető el.

 

Mártonné Illés Barbara 

szakvizsgázott szociálpedagógus, HR-tanácsadó, adatbiztonsági és adatvédelmi jogi szakokleveles szakember

---

gyermekTik-TokFacebookInstagramhasznos linkek

---