dr. Teker Orsolya, adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogász
Napjainkban, amikor mindenhol fotók vesznek minket körül, a közösségi médiában, vagy akár csak a telefonjainkon, nagyon fontos, hogy tisztázzuk ezek jogi környezetét. Éppen ezért hiánypótló ez a szakmailag is rendkívül alapos könyv. Túlzás nélkül állítom, hogy nélkülözhetetlen mindezoknak, akik fotóznak vagy akit már fotóztak valaha.


dr. Fori Hajnal, ügyvéd és mediátor
...az év szakmai (jogi) könyvének tartom. Minden benne van, amit egy fotózással bármilyen szinten is foglalkozónak tudnia kell munkája/hobbija jogi oldaláról. Nem kell megtanulni, lapozni kell. Azt viszont gyakran, mert nagyon hasznos. Jól olvasható, tele van hivatkozásokkal, átfogó, de nem jogászkodó.


Szél Felícia, bizalomépítő szövegíró
Szinte naponta találkozom olyan esetekkel, amikor a tartalomgyártási kényszerben fényképeket önkényesen használnak fel – nem egyszer kellemetlen helyzetbe hozva a fotóst és a képen lévőket is. Sokan úgy állnak ehhez, mintha a képekkel bármit meg lehetne tenni, akárkinek oda lehetne adni. Emögött többnyire nem is szándékosság van, hanem inkább hanyagság vagy tudatlanság. De végre itt van ez a könyv, így többé nem lehet hivatkozni arra, hogy átláthatatlanok ezen a téren a jogszabályok. Mónika és csapata lenyűgöző munkával összegezték és rendszerezték a fotók készítésére és felhasználására vonatkozó kaotikus szabályrengeteget. Így mostantól profiknak és laikusoknak rendelkezésére áll a tudás, amivel magabiztosan kerülhetik el a kínos következményeket.


Kiss-Márton Adrienn, aki az elsőtől az utolsó leütésig segítette a könyvírást, a „Virtuális Asszisztensek Magyarországon” csoport alapítója, mentora, HR szakember
Fotókkal, fényképekkel, fényképezéssel ma már nem csak profi fotósok fogalkoznak. Az okostelefonokkal szinte mindenki számára elérhető a lehetőség, hogy bárkit, bármikor lefotózzon, képeket tegyen közzé a közösségi felületeken.

Magam is használok képeket a munkám során (social media felületeken) és a magánéletemben egyaránt. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy elsők között olvashattam a könyvet, ami rengeteg példán, jogeseten keresztül szemléletesen járja körbe a témát, a fontos kérdéseket.

Nem vagyok sem jogász, sem fotós. A könyv mégis nagyon hasznos volt számomra és bátran ajánlom mindenkinek, aki már fotózott, vagy akit már fotóztak. Hatalmas szükség van az ilyen szemlélet formáló könyvekre, mely segít a jogszabályok szövevényes hálóját kibogozni.


Burda Anna, művész, a foto.jog arculatának megálmodója
Amikor megkaptam a megbízást a foto.jog oldal és könyvborító tervezésére, mint grafikus, mint szerző, mint sokszor a jogaiért küzdő alkotó nagyon örültem, hogy végre születik ebben a témában egy érthető könyv. Az internet a közös bazárja mindenkinek, értem ez alatt, hogy amit talál valaki, azt viszi, legyen szó képről, szövegről, grafikáról, ezért én az iskolákban tenném kötelezővé ezt a könyvet. Akár arról az oldalról, hogy tőlem esetleg eltulajdonult valami és más használja, de én is belecsúszhatok akaratlanul egy utcán ellőtt fotóval, hogy nem tehetem ki, mert van rajta valaki, akinek ez sérti a jogait. Szuper könyv, alkotónak, felhasználónak egyaránt.


Kónya Beáta, Pikrea, Instagram marketing szakértő
Az okostelefonok és a közösségi média térnyerése eddig soha nem tapasztalt mértékben ad lehetőséget nap mint nap arra, hogy életünk pillanatait megörökítsük, majd a világ szeme elé tárjuk. A legnépszerűbb fotómegosztó alkalmazás, az Instagram felhasználói például naponta több mint 50 millió vizuális anyagot publikálnak jelenleg. Az elképesztő trendeket azonban nem követte le átfogó edukáció, pedig a nem átgondolt fotómegosztás sokkal nagyobb veszélyt rejt magában, mint feltételeznénk. Ezért is hiánypótló Mónika könyve, ami fotózni szerető laikusok számára épp ugyanolyan fontos, hasznos és szemléletes olvasmány, mint a fotókkal dolgozó kollégáknak.


Csősz Péter, a Juhhé alapítója
Mikor belemerültem a fotó jogba, nem is gondoltam, hogy ennyi mindennek meg kell felelni és a jog valójában kit is véd. Most, hogy az alapokat tudom, még magabiztosabb vagyok! Várom a könyvet!


Kadosa Zoltán, fotográfus, a „mesterem”, akinek az az ötlete támadt, hogy írjak egy könyvet a témáról
Úgy gondolom, hasznos segítség lesz ez a könyv mindenkinek, aki képekkel dolgozik!
Éppen ezért meggyőződésem, hogy nem hiányozhat egyetlen olyan embernek a polcáról sem, aki a témában valamilyen formában érintett!

Ez a könyv olyan témát érint, amivel mindenki találkozik nap, mint nap. Néhány példa erre a teljesség igénye nélkül:

Kisiskolások az utcán sétálva már nem csak beszélgetnek, hanem telefonjukat a kezükben tartva, összebújós, mosolygós „szelfiket” készítenek magukról. A képet utána valamelyik közösségi portálra töltik fel, s így mindenki számára tudomásul hozzák, hogy éppen kivel, hol, s milyen hangulatban vannak.

Szeplős, kamasz fiú, vastag szemüvegben a monitorja előtt a számítógépén, a neten szörfözve képeket nézeget. Ami megtetszik neki, azt egy gombnyomás után a saját, „kedvencek” könyvtárába tölti le, hogy később is nézegethesse. A képet esetleg kiegészíti a saját ötlete alapján grafikával, vagy ügyeskedve, a saját fotójával.

Házibuli alkalmával a vendégek között, a kicsit túltöltött résztvevő megtréfálására gyakran készül olyan felvétel, amin viccesnek tűnő szituációban mutatják be az „áldozatot”, s azt ugyancsak a világhálón megosztva a felvételt készítők mutatják meg, hogy milyen jópofa ötletet eszeltek ki.

A fent említett példák csak néhány egyszerű, mindennaposnak tekinthető szituációt festenek le, amelyek szinte percenként megtörténnek. S ott vannak azok a helyzetek, amikor valamelyik Kft. marketingese feladatul kapja, hogy a céget reklámozandó keressen olyan képet a neten, amit letöltve a vállalat arculatát lehet bemutatni, a munkáját, a szolgáltatását reklámozni. Olcsóbb megoldás, mint egy ilyen munkára reklámügynökséget megbízni, amely ugyan kifejezetten a cég profiljának megfelelő reklámanyagot készít, készíttet, fotókat rendel meg fotóstól, viszont a költségeket tekintve nagy lehet a különbség.

De nézzünk még példát! Egy egyszerű családi eseményt. Mondjuk egy esküvőt. Nem ritka dolog. Igaz? Főleg nem az április és szeptember közötti hétvégeken, amikor ez rendszeresen megtörténő esemény. Virágok, vendégek, boldog mosolyok, fehér ruha, finom falatok, italok, zene, tánc, önfeledt szórakozás! Kihagytam esetleg valamit? Csupa olyan dolog, amit mindenképpen érdemes megörökíteni, hogy világgá lehessen kürtölni, mindenki tudomására hozni, aki nem lehetett ott, de legfőképpen azért, hogy évek múltán emlékezni lehessen azokra a pillanatokra, amelyek az este alatt történtek. A képeket meg kell mutatni, mindenkivel meg kell osztani a boldogságot. A párnak a képek segítségével lehet majd évek múltán is az élményt felidézni, emlékezni a „NAGY” napra!

Sorolhatnék még sok olyan alkalmat, amikor felvétel készül és kerül az emberek elé.

Száz és száz fotó, kép készül naponta, s tesszük ilyen-olyan formában közzé úgy, hogy közben nem is tudunk róla, hogy milyen érdekeket, jogokat sértünk esetleg! Fotósok, vagy önjelölt fotósok készítenek felvételeket, magukat hivatásosnak kiadva, hogy egy kis plusz pénzt keressen, kiegészítve a rendes fizetésüket.

Márpedig az emberek érdeke, joga nem hagyható figyelmen kívül. A fotósnak felelőssége van a megrendelővel szemben, ahogyan a képek megrendelőjének is a fotós, és a képen szereplők felé a képek felhasználásával kapcsolatban.

S ha már a megrendelőhöz kerültek a képek, előfordul, hogy azokat, miután kifizette a megrendelt munkát, úgy gondolja, hogy attól kezdve azt csinál a képekkel, amit akar. Azokat szabadon alakíthatja, vághat ki részletet belőle, retusálhatja?

Vajon kinek a jogai „erősebbek”?

Esküvői fotózásnál a pár szeretné a nyers képeket is megkapni, mivel úgyis Ők vannak rajta. Ez gyakran felmerülő igény. Vajon át kell adni a fotósnak azokat?

A jog szinte évente változik. Megszűnik egy korábbi szabály és felváltja egy újabb. A fotózás kapcsolatos jogi ismeretekről 1985-ben került napvilágra legutóbb könyv (én még abból tanultam). Éppen itt volt már az ideje, hogy legyen valami új, kézzelfogható mankó, ami segíti a képekkel foglalkozó embereket, hogy a jog labirintusában el tudjanak igazodni. Kapaszkodó, ami elmondja érthetően, hogy milyen lehetőségeink vannak, milyen kötelességeknek kell eleget tenni, ha szeretnénk felvételeket készíteni, készíttetni, s azokat felhasználni.